Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném bevallani, hogy én szurkolok Balázsnak, de ami ezután következik az éppen az elmúlt 3 nap történéseiből fakadóan lett világos és sajnos vagy szerencsére egyértelmű.

Tavaly júniusban már szinte minden valamirevaló magyar focidrukker azzal foglalkozott, hogy vajon a sportág legígéretesebb magyar tehetsége melyik neves európai TOP ligában fog landolni. Tényként volt kezelhető, hogy formája és játéka alapján nem maradhatott a PSV-ben, sokkal jobb jövőt vizionált neki öreg, fiatal - nő és férfi. Mindenki tudta, hogy Balázs nagy dobása jön. Ha rákeresünk a transfermarkt.de oldalon, akkor sok-sok név van még mindig a tavaly nyári pletykákból. Felsorolás szintjén: Atletico Madrid, Fenerbahce, Palermo, Liverpool, Lille, Juventus és végül a "nagy dobás" az Anzsi. Hatalmas dobás volt végül a bejelentés, de inkább mi dobtunk. Hátast.

Blogunk címét egy régi-régi rím ihlette meg, melyet még irodalom órán ismerhettünk meg, azonban a foci imádatunk okán nem tudunk felejteni. Fehér Klára korunk egy talán kevésbé ismert újságírónője, költőnője, irófelesége alkotta azt a 2 soros rímet, amiben a mai magyar sportélet tömören meg van teljesen fogalmazva:

"Nem gól ez csak kapufa,

Nem jár érte fakupa."

Mi ezt mély mögöttes tartalommal változtattuk meg arra, hogy nem jár érte FA-Kupa - fonetikusan kimondva, hogy "Eféj" kupa, hajazva a az angolok harmadik számú kupájára.

Ahogy a blog leírásában is olvasható blogunk a magyar labdarúgást élteti. Számos pozitív jel, mögöttes lényegi tartalom nem kerül manapság előtérbe, mert vagy divat utálni a magyar focit vagy pedig nincs hozzá elég türelme az olvasónak, hogy megkeresse az ok-okozati összefüggéseket.

Nekünk küldetésünk, hogy mások is élvezzék annyira a Magyar Labdarúgást, amennyire mi és láthassák, amit mi látunk benne.