Ma este ismét győzhetünk a gyászos múltunk felett. Ahogy a Török válogatottat 20 év után sikerült tétmeccsen legyőznünk, úgy verhetünk most rá 32 (!!!) évre, ha Románia pont nélkül távozik a csöndes-Puskás stadionból! A keret, az anyag készen van rá, más kérdés, hogy ez elég-e....
Ma este ismét győzhetünk a gyászos múltunk felett. Ahogy a Török válogatottat 20 év után sikerült tétmeccsen legyőznünk, úgy verhetünk most rá 32 (!!!) évre, ha Románia pont nélkül távozik a csöndes-Puskás stadionból! A keret, az anyag készen van rá, más kérdés, hogy ez elég-e....
Szinte elképzelhetetlen, hogy éppen a Románokat utoljára akkor sikerült lelépnünk, amikor én még nem is éltem. 1981-ben, Mezey Tyuri bácsival egy hazai sovány egy-nullal ért véget a találkozó, a javunkra. Fazekas góljával, 67ezer néző előtt:
Akkor még a világ legjobbjai között voltunk. 5 évvel ezután zuhantunk bele abba a szakadékba, amiből talán-talán most kezdünk el kimászni... A fényt már látjuk és a csapat készen van!
Ellenben olyan nagyon nem lehetünk magabiztosak. Hiába, hogy van egy kész anyagunk, egy egységes és dinamikus csapatunk vagy ahogy Ő mondaná, "szerethető" csapatunk, ez édeskevés. Mert Ő nem tud bánni ezzel az anyaggal. Én nem akarom bántani Egervári Sándort, de dícsérni nem tudom. 2009-ben VB bronzérmet nyert Komanékkal. Azt sem tudtam, hogy ő az edző, mikor a VB elkezdődött, majd a végén, a bronzmeccs után a nagy örvendezés közben arra tudtam csak gondolni, hogy ez vajon ugyanaz az Egervári, aki dolgozott a Dunaferrnél és az MTK-nál is? Igen, ő volt az. És még most is ő az. Nagyon kritikus vagyok a hazai edzői karral kapcsolatban. Nem tudok senkit sem kiemelni és bárkit le tudok szólni gondolkodás nélkül. Sanyi bácsi olyan ellenben, mint egy talált szaros húszezres. Fel akarod venni, mert hát mégiscsak húszezer forint fekszik a földön, de konkrétan szaros az egész, hozzá nem akarsz nyúlni. Eszedbe jut minden, hogy bottal hazáig kergeted, vagy hogy zacskóba teszed, de az sincs nálad... végül kiderül, hogy palira vettek a kandikamerában. Na most én még ott vagyok, hogy vajon hogyan vegyem fel, hogy Sanyi bácsi mégiscsak edző, csak be van piszkolva, le kéne tisztázni... De nem akarom elhinni, hogy ő jobb mint a többi, mert félek, hogy akkor derül ki, hogy át lettem verve a palánkon.
Sanyi bácsi ellenben megpróbál húszezresnek tűnni, ennek volt köszönhető a Törökök elleni első 20 perc, amikor nagyon fázni kezdtünk a lelátón. A mai napig tartom magam az elméletemhez, hogy a fiúk ösztönösen igazodtak a pályán kialakult helyzethez és csapatként, együtt küzdötték magukat a 3-1-ig, nem pedig edzői utasításra. Ha igazam van, márpedig az van, akkor ez egy nagyon kockázatos játék. Ugyanakkor több teret is enged annak, ami a csapat valódi ereje, az egység és a bizalom. Egy csapatot tönkre lehet tenni hozzá nem értéssel, de teljesen szétzúzni csak erős akarattal képes valaki! Szerencsére Sanyi bácsi inkább egy csendes, jó helyen ülő nyugdíjas szurkoló benyomását kelti, nem az a kifejezett Mészöly féle, vörösen ordítozó, szőke-szikla agyú gorilla.
De mi történik akkor, amikor a csapat megoldhatatlan helyzetben találja magát? Amikor igenis szükség lenne arra a 30ezer emberre, aki nem lesz ott? Akkor azért csak kéne egy figura, aki 3 mondattal helyre tudja tenni őket, vagy a szünetben 15 perc alatt variálja meg úgy a taktikát, hogy a játékosok vigyorogva néznek körbe, hogy: -Hú, bázz, ez de durva és eszembe sem jutott!
Egy románia elleni mérkőzésnek mindig is megvan a maga bája. Sokan direkt hergelik magukat erre a meccsre, provokáció és indulat egyaránt fel-felbukkanhat. De a tények szárazok, az nyer aki több gólt lő és a csapat, most, mióta összeállt, most tényleg csak magára számíthat hazai környezetben. Rosszabb lesz, mint egy idegenbeli mérkőzés, mert a hazai pálya szerint zajlik a felkészülés. Hazai szállodában, hazai városképben utazva jutnak el végül az üres stadionba, ahova akár minden székre le lehetne tenni egy LCD monitort, ami egy embert mutat az '56-osok terén, az sem lenne elég. Csak ők lesznek és az ellenfél. Most tényleg kiderül, mire képesek.
Van aki szerint nem ez a meccs dönti el a továbbjutást. Igazad van Dzsudzsák Balázs. Ha nyerünk, akkor még biztosan nem jutottunk tovább. Ellenben ha hazai pályán, pontot veszítünk Románia ellen (akik legyőzték a Törököket idegenben és akikkel még játszunk 1x Bukarestben), akkor biztos, hogy nem jutunk tovább! A továbbjutás életben tartásáért ma este győzni kell, de ha ma este nem győzünk, ellenben okosan szépen játszva, élvezetes mérkőzésen veszítünk pontot vagy pontokat, azt sem fogom sajnálni. Reménykedni fogok, hogy a csapatunk kap egy minőségének megfelelő szakedzőt, aki a jövőben nem küldi őket egyedül a pályára.
Végül, akinek van kedve tippelje meg a végeredményt, így felmérve, hogy mit várunk el a csapattól ma este!
Az én tippem: Magyarország - Románia 1:0
_HAJRÁ MAGYAROK!_
