Nehezen ragadok billentyűzetet. A logika azt mondatja velem, hogy várjam meg, míg leülepednek bennem a történések, de félek, hogy ha kihűlnek az érzések már ahoz sem lesz kedvem, hogy leírjam a gondolataimat. Igazából nem másokért, hanem magamért fontos, mert vannak kérdések, amikre nem találok választ. Összegezve könnyeben igazodok ki a saját gondolataim között. Eddig a véleményeket, nyilatkozatokat olvastam és követtem a holland-román meccs eredményét. És vártam egy jelre. Egy jelre, ami segít megértenem azokat a szavakat, amiket Egervári Sándor nyilatkozott közvetlenül a mérkőzést követően az M1 stábjának.

Nehezen ragadok billentyűzetet. A logika azt mondatja velem, hogy várjam meg, míg leülepednek bennem a történések, de félek, hogy ha kihűlnek az érzések már ahoz sem lesz kedvem, hogy leírjam a gondolataimat. Igazából nem másokért, hanem magamért fontos, mert vannak kérdések, amikre nem találok választ. Összegezve könnyeben igazodok ki a saját gondolataim között. Eddig a véleményeket, nyilatkozatokat olvastam és követtem a holland-román meccs eredményét. És vártam egy jelre. Egy jelre, ami segít megértenem azokat a szavakat, amiket Egervári Sándor nyilatkozott közvetlenül a mérkőzést követően az M1 stábjának.

Mi a baj?

Velem van a baj? Én vagyok ma egyedül az országban, aki nem örül ennek az egy pontnak? Én vagyok az egyetlen, aki többet várt? Aki más hozzáállást várt el a csapattól és merőben más stratégiát a szövetségi edzőtől? Teljesen zavarban vagyok. Itt ülök és azzal küzdök, hogy hogyan adjam ki magamból, azt ami bennem van. Igazam volt? Nem, nem volt, mert én egy pontot sem vártam a mai meccsen Sándor taktikájától. De mégis igazam volt. Mert megbukott ez az alibi taktika. Próbálom magam visszafogni, de mikor számomra ennyire nyilvánvaló valami, akkor azért kitör belőlem az elégedetlenség. Tények támasztanak alá:

1. - Nem tudunk védekezni

2. - Kiváló támadóink vannak

A mai mérkőzésen végig védekeztünk és a döntetlen megtartására játszottunk, kivéve 10 percet. A pénteki mérkőzésen a 60 perctől álltunk át védekezésre, hogy megtartsuk az egygólos előnyünket. Mindkét esetben megbukott a taktika, amit nem én, nem a többi szurkoló, nem a játékosok, hanem Egervári Sándor dolgozott ki. Megbukott. Két T-vel a végén! Jól megnyomva. MegbukoTT. Pénteken a csapat lendületes játékát törte meg a deffenzívra való korai átállás, ma pedig a túlzott védekezői hozzáállás miatt nem tudtunk szinte egyáltalán támadólag fellépni. Pedig nem ártott volna. Hiszen pénteken a románok mutatott ellenállása alapján végig két csatárral rohamozhattunk volna, hogy történelmi győzelmet arassunk felettük, ma este pedig abban a 10 percben sikerütl ezt elérnünk, amikor 2 csatár volt a pályán. Abban a 10 percben az egész csapat másként játszott. Szalai és Böde kiválóan játszottak össze, de hirtelen megint jött az alibi és Sándor nem merte bevállalni a kockázatot. Nem mert rizikózni. És itt mutatkozik meg leginkább a különbség aközött, amit én várok el a csapattól és amit Egervári. Én győzelmet várok el, ő pedig érthetetlen célok elérését. Íme a mai mérkőzést követő nyilatkozata:

"Ismerve a körülményeket, azt, hogy egy katlanban, egy küzdelmes meccsen értük el ezt az eredményt, elégedettek lehetünk" - nyilatkozta a világbajnoki selejtező után az m1-nek Egervári.

Majd hozzátette: "Végig nagy nyomás volt a csapaton. Tartósan nem tudtuk megtartani a labdát, nagyon agresszívek voltak a törökök, és néha úgy éreztem, hogy a játékvezető is inkább a közönséget próbálta kiszolgálni az ítéleteivel. Ezzel a döntetlennel a törökökkel folytatott versenyben előnybe kerültünk..."

Most akkor tehát kérem szépen, most mi van? Hogy mi? Az eleje nem érdekel. Sanyi a művész már szinte észrevételnül csempészi elő a rommá hallgatott frázisokat a cilinderéből. A vastag betűs részig minden szó egytől egyig átgondolatlan rizsa. Ha azt nyilatkozta volna, hogy - ebben a derűs orkán erejű szélben a játékvezető ítéleteivel magunkra húztuk az ellenfelet, amely a közönség hiánya miatt olyan megilletődött volt, hogy örülhetünk annak, hogy nem felemelt kézzel mentünk a pályára, ami egyébként is fel volt ázva annyira nagy volt a forróság - akkor sem sütne egyértelműbben belőle a semmitmondás. Ellenben a vastagbetűs részt hallgatva elkezdett gyorsabban nőni a hajam. Pattogva kezdett hullani a fogamról a zománc és furcsa, túlvilági nyelven kezdtem el káromkodni...

Ha a csoportunkban Hollandia után nekünk és a románoknak van a legtöbb pontunk, akkor minek a kis egerházi képű mezeydoktorért kell nekünk éppen a törökökkel versenyezgetnünk? Hova versenyzünk velük? Lesz egy alternatív világbajnokság a harmadik helyezetteknek? Vagy bosszú a 150 évért? Hát nem románia az az ellenfél???

Később a Nemzeti Sportnak már hozzátette:

"Most már a románokkal való versenyfutásra kell koncentrálnunk.”

Most már??!!?? Mert eddig kivel versenyeztünk? Pénteken ki volt az ellenfél? Üzbegisztán Román mezben?

Teljesen zavarodott vagyok. Kritikát nincs neuronom megfogalmazni, megoldási javaslattal pedig már félek előhozakodni.

Csányi Sándor MLSZ elnök is belekerült egy saját maga által gerjesztett svédcsavarba az Origonak nyilatkozva:

"Ugyan csalódás lenne, ha a sorozat végén nem a második helyen zárnánk, de amikor bizalmat kaptam, már akkor mondtam, hogy a 2016-os Eb a cél, amire mindenképpen ki kell jutnia a válogatottnak. Akkor már nem lehet kifogás."

Most akkor csalódás lesz, ha nem végzünk második helyen, de ha nem végzünk második helyen, akkor sem lesz csalódott, mert előre meg lett mondva, hogy nem most kell kijutnunk, hanem majd a 2016-os EB-re?

Ők vajon beszélnek egymással? Tudja az egyik Sanyi, hogy mit gondol a másik?

Csányi vajon mondta Egervárinak, hogy a második hely elérése a cél, nem pedig a Török-bosszú? Mondta, hogy a románokat kellett volna itthon legyőzni nem pedig a törököket leszorítani a harmadik helyről?

Kéretik elolvasni: A pénteki románia ellen elért haza döntetlen miatt a közvetlen ellenfelünk, versenylábasunk Románia sokszorosan előnybe került hozzánk képest:

1. - Korábban fél lépés előnyben voltak mert idegenben nyertek Isztambulban.

2. - Ez a fél lépés előny, most 2 pont előnyként realizálódott, mert mi csak döntetlent értünk el ma este.

3. - a pénteki hazai döntetlennel a románok még egy teljes lépéssel előnybe kerültek, mert Bukarestben elég lesz nekik szintén egy döntetlen ellenünk, ugyanis a törökök idegenbeli legyőzése miatt a +2 pont már a javukra fog dönteni. De kétség se férjen ahoz, hogy nehezebb lesz számunkra elérni döntetlent Bukarestben mint volt ma este itt Isztambulban, mint ahogy abban is hatalmas oktalanság lennen bízni, hogy a Törökök győznek majd Bukarestben.

Egyetlen lehetőségünk maradt, ha győzünk Románia ellen.

Jegyezzétek meg a dátumot: 2013. szeptember 6.

Ez lesz az a nap, amikor Egervári Sándor életében másodszor NEM TEHETI MEG, hogy erősebb, komolyabb ellenfél ellen beáll védekezni.

Az első ilyen mérkőzés Svédország ellen volt 2011. szeptember 2-án Budapesten.