Egy hétvégényi idő volt arra, hogy végleg levonjuk a következtetést: válogatottunk miként nem fog megint vagy csak nagyon-nagyon nagy szerencsével kijutni a "következő-labdarúgó-tornára". Ez így ezredszer leírva már rémisztő. Rémisztő, azért is, mert tényleg évről évről közelebb vagyunk. Most már csak egy Egervári választ el minket attól, hogy ne csak tornára érett, hanem kvalifikált csapat legyünk. Ha kizárólag a csapaton múlna, akkor a mai Törökország elleni megmérettetésünk kevésbé lenne izgalmas, de így, hogy Sanyi bácsi szépen elintézte a románok elleni meccset, győznünk kell Isztambulban (is). Foglaljuk össze, hogy mit is jelent a jelenlegi állás és mi várható ránk a további fordulókban: Mely tényezők nem hagyhatóak figyelmen kívül, míg eljutunk októberig az Andorra elleni hazai zárómérkőzésünkig. És persze a holnapi meccsre is illik ráhangolódnunk!

Egy hétvégényi idő volt arra, hogy végleg levonjuk a következtetést: válogatottunk miként nem fog megint vagy csak nagyon-nagyon nagy szerencsével kijutni a "következő-labdarúgó-tornára". Ez így ezredszer leírva már rémisztő. Rémisztő, azért is, mert tényleg évről évről közelebb vagyunk. Most már csak egy Egervári választ el minket attól, hogy ne csak tornára érett, hanem kvalifikált csapat legyünk. Ha kizárólag a csapaton múlna, akkor a mai Törökország elleni megmérettetésünk kevésbé lenne izgalmas, de így, hogy Sanyi bácsi szépen elintézte a románok elleni meccset, győznünk kell Isztambulban (is). Foglaljuk össze, hogy mit is jelent a jelenlegi állás és mi várható ránk a további fordulókban: Mely tényezők nem hagyhatóak figyelmen kívül, míg eljutunk októberig az Andorra elleni hazai zárómérkőzésünkig. És persze a holnapi meccsre is illik ráhangolódnunk!

A román meccs valódi eredménye

Románia ellen 2:2-es döntetlent ért el válogatottunk hazai pályán 0 néző előtt egy utolsó percben kapott góllal és egy körülményes játékvezetéssel stb. stb. stb. stb.

Kifogások, nyafogások. Alig telt el 2 nap, de már minden okolva lett azért, hogy nem nyertük meg a pénteki mérkőzést. Rossz volt a bíró. Nem voltak elég jók a románok. Nem voltunk eltökéltek. A nézők hiánya okozta a kimaradást a végén. Bundameccs volt. Rossz volt a talaj. A FIFA hatalmilag használta fel az Izrael elleni mérkőzést arra, hogy ne legyen esélyünk kijutni a VB-re. Provokáció áldozatai lettünk. Ismét csak stb. stb. stb.

Egyetlen egy ok nem jelent meg, ami az igazság: Hogy Egervári egy rendkívül alacsony szintű és kicsit sem szerethető edző, aki szakmai bakikkal negatívanbefolyásolta a mérkőzést menetét és hibáival összezavarta a csapatot. Hozzá nem értése végett nem tudott segítségére lenni a csapatnak, mikor a fiúknak tanácsra lett volna szükségük, nem pedig indokolatlan cserékre.

Hülyeségét igazolván nyilatkozta, hogy még nem futott le a selejtező, hogy még nem adtuk fel az álmainkat, bla. bla. Ha legalább a szövetségi edző tisztában lenne vele, hogy ez a döntetlen felért 1 konkrét vereséggel, akkor ha be merte volna vagy tudta volna vallani, hogy ezt nagyon elhibázta, már sokkal nagyobb bizalommal tekintenék a holnapi meccsre, de így, hogy a semmit is sablonokba fűzte, csak aggódni tudok.

Van aki osztja azt a véleményt, hogy még van eslyünk? Hogy ki fogunk jutni? De hogyan? Hogyan, ha a soron következő 5 meccsünkből 3-at játszunk idegenben, sorrendben Törökország, Románia és végül Hollandia ellen? Hogyan fogunk kijutni, ha a románok 1 teljes lépés előnyben voltak azzal, hogy ők Törökorszgában győzni tudtak? Hogyan fogunk kijutni, hogy ha a románok ezzel a budapesti döntetlennel már másfél lépés előnybe kerültek? Hogyan fogunk kijutni, ha duplán is a mi vállunkat nyomja a győzelmi kényszer?

A pénteki szerencsétlenkedésnek az lett az eredménye, hogy győznünk kell holnap Isztambulban, győznünk kell szeptemberben Bukarestben és nem szabad itthon botlanunk sem Észtország sem Andorra ellen.

Ezek közül a feladatok közül csak az utolsóra tudnám nyugodt szívvel odanyújtani a kezem, mondván, ha nem sikerülne, vágják le. Tehát a helyzet korántsem olyan rózsás, mint lehetett volna, ha a játék képe alapján több góllal, de minimum 4-el nyerünk keleti szomszédaink ellen. Tény, hogy akkor is van egy fél lépés hátrányunk a románok Török diadala miatt, de azt azért könnyebb lett volna behozni a végéig, mint ezt.

Sajnos be kell vallani, hogy a román mérkőzés hivatalos végeredménye nem 2:2 lett, hanem harc a harmadik helyért, a román vagy a török válogatott ellen. Mert igen, ahogy Picurka mondta, ez a döntetlen még a törököknek kedvezett csak igazán.

Tabella, menetrend

Ha rátekintünk a táblázatra a következő kép fogad minket:

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Hollandia	5	5	0	0	16	2	+14	15
Magyarország	5	3	1	1	12	7	+5	10
Románia	5	3	1	1	10	6	+4	10
Törökország	5	2	0	3	6	6	0	6
Észtország	5	1	0	4	1	9	–8	3
Andorra	5	0	0	5	0	15	–15	0

Hollandia toronymagasan vezet, és minden kétséget kizárólag megnyeri ezt a csoportot. Minden mérkőzésen győztek, 100%-osak, mindösszesen is csak 2 gólt kaptak, a 2 "leghnehezebb" mérkőzésükön: idegenben Románia és Magyarország ellen. A következő 5 mérkőzésből ha 3-at megnyernek és 1 döntetlent elérnek, már továbbjutottak. A második helyen jobb gólkülönbségünknek hála mi állunk, de a kép meglehetősen csalóka. Úgy tekinthetnénk erre a táblázatra, mintha esélyt közvetítene felénk. Tény, hogy nagyobb esélyt közvetít, mint pl. a Törököknek, akik eddig csak a 2 kispcsatot tudták legyőzni, de ismerve a menetrendet, nem lennék meglepve, ha 2 forduló múlva nekünk még mindig 10 pontunk lenne, ellenben a Törököknek már 12. A táblázat alapján a Magyar-Román kettős teljesen ugyanúgy áll, csak a gólkülönbség dönt a mi javunkra. Azonban, ismerjük már azokat a rosszindulatú tényeket, hogy ők lépéselőnyben vannak, nekünk pedig nehezebb a sorsolásunk ! Mert ugye a menetrend a következő:

kedden:

további menetrend:

A holnapi forduló még nem mérvadó, ami a Magyar-Román versenyfutást illeti. Papírforma alapján mi is és a románok is veszítünk. A románok esetében ez inkább biztos, de ismerve Egerházi Úr szakmai zsenialitását, nálunk sem fog lángolva elégni az a papírforma. Kedd estére az állás változatlan képet fog festeni, kivéve, hogy a hollandok plusz 3 ponttal növelik az előnyüket és a törökök feljönnek 1 pontra ránk és a románokra.

Szeptemberben 2 forduló vár a csoportra. A szenzácisó trió (HUN-ROM-TUR) 2x érinti egymást. Előbb mi, majd a törökök látogatnak Bukarestbe. Ez egy igazi lehetősége lesz a románoknak, ugyanis ha ezen a 2 mérkőzésen nyerni tudnak, akkor nagy valószínűség szerint pontértékűen ellépnek a magyar-török duótól és lesz meg minden esélyük a második hely megszerzésére. A mi feladatunk volna, hogy ebben megakadályozzuk őket és szintén ott lesz lehetőségünk a pénteki kudarcunkat jóvátenni, sőt, ha nyerünk még a javunkra is fordíthatjuk az egymás elleni állást. Ha hasonlóan rosszul játszanak a románok és ha már nem Egervári az edzőnk, akkor még esélyt is látok rá. Ha a nagyanyámnak meg töke lenne akkor ő lenne a nagyapám.

Az egyetlen pozitívum az lesz szeptemberben, hogy a második mérkőzésünkön Észtország ellen játszunk hazai környezetben, így a románok nagyobb terhelés mellett lépnek majd pályára, tudván, ha kikapnak a megelőző állástól függően dőlhet a mi irányunkba a mérleg nyelve.

Ami az októbert illeti, mindhárman idegenbe megyünk. Mi Hollandiába, a románok Andorrába a törökök pedig Észtországba látogatnak. Ami a mi mérkőzésünket illeti Hollandia ellen, kétség ne legyen afelől, hogy amennyiben a legutóbbi vereségünket meg tudjuk ismételni, hogy 2x is vezetünk és jó játékkal veszítünk, már boldogok lehetünk, de abban bízni, hogy a románok vagy a törökök buknak a kiscsapatok ellenében, elég nagy oktalanság volna. Ott kérem pontot veszítünk vagy a ponthátrányunkat fogjuk növelni, az előmeccsektől függően.

Ami pedig a vágjátékot illeti, nem hiszem, hogy az Andorra elleni meccsünk még számítani fog, mint ahogy azt sem hiszem, hogy a románok veszíteni fognak Észtország ellen. A hollandok ellenben  Törökország ellen nem biztos, hogy mindent bele fognak adni, hiszen akkor már boritékolható lesz a csoportelsőségük, így befigyelhet, hogy a Törököknek ott kijut potya három pont, aminek nagy vehetik a végösszesítésnél.

A táblázat tehát nem mérvadó, nem mutatja meg a valós állást. Bezzeg, ha most 3 pont előnyt látnánk a mi javunkra a románok ellen... De ugye Sanyi bácsi ezt is elintézte.

Tények, feladatok

Ami a selejtezősorozat felénél megállapítható tény, hogy a kezdeti lendületünket sikerült éppen a románok ellen megtörnünk, úgy, hogy a szokásostól eltérően, nem a pályán rontottuk el, amit el lehet rontani, hanem a kispadon, egy személyben az edzőnek sikerült visszafognia a csapatot. Az persze szintén tény, hogy az elmúlt mérkőzések nagy részén a csapat volt, aki őt kimentette szorult helyzetéből, elég ha a finnországi idegenbeli vagy a törökök elleni hazai meccsekre gondolunk, amikor már veszni látszottak ismét a reményeink, de végül győzött a csapat akarata, meglátásom szerint az edzőével szemben, de végül mindkét fél egymást dícsérte, mert győzelemben ez a legegyszerűbb.

Ami azt illeti, nem kis feladatok előtt áll a csapat. Az nem fedné a valóságot, ha azt mondanám, hogy győzni kell mindenek felett. De még az sem lenne elég, ha azt mondanám, hogy minden hazai mérkőzésen győzni kell. Még az sem elégítené ki a feladat fogalmát, ha azt mondanám, hogy győzni kell minden hazai mérkőzésen és győzni kell Isztambulban és Bukarestben is. Az fedné le a valóságot, ha  azokat a feladatokat sorolnám fel, amelyek ahoz szükségesek, hogy hogyan nyerjük meg ezt a 4 mérkőzést:

1. - Elsősorban bátran. Nem csak úgy, ahogy azt Sanyi bácsi tudja mondani, hanem bátran a pályán. Támadva. Nem ész nélkül, hanem okosan. Ez a pár jelző már vélhetően kiakasztotta az egervárimétert, mert az ilyen fogalmak még külön-külön is katasztrófát okozhatnak abban a pici erőműben ami Sanyi bácsi szemeit az üregben tartják, de együtt aztán boritékolható a fúziós robbanás. Eddig 2x veszítettünk. Hol hibáztunk vajon. Ott, hogy ezen a 2 mérkőzésen túl nagy feladat hárult a védelmünkre. A csapat leggyengébb pontjára, ez már-már evolúcuós pont. Védekezni tudunk, de nem a végletekig. A Hollandok ellen (éppen ellenük) kisérletezgetés okán volt reménytelen, hogy a védelmünk helyt álljon, a románok ellen pedig az erőeltolódások miatt. Szabics lecserélése és Varga behozatala megszüntette a támadásokat, sokkal többet folyt a játék a középpályán és sokkal több labda került hátrafelé mint előre. Márpedig így igen nehéz megtartani vagy növelni az előnyt. Meg is lett az eredménye, 2 teljesen váratlan gól a románok részéről, és az teljesen tökmindegy, hogy hogyan szerezték, mert a játék képe alapján a 16osunkig nem lett volna szabad eljutniuk. Ott kellett volna cicáznunk velük a saját térfelükön, de ugye Sándorunk már az 58. percben a védekezésre állt rá, amikor a románok még nem is támadtak, de ő adott nekik teret! Támadnunk kell, ott kell tartani a labdát az ellenfél területén, hogy ne a sebezhető, ingatag védelmünkön múljanak a meccsek. Koman és Hajnal hiába, hogy olyan lassúak, mint a tolatós csiga, nagyon jól ellabdáznak a csatársorral és a szélekkel, mélységi labdáik pedig veszélyesek, he emlékszünk még 2009-re az olaszok ellen, amikor Koman 2x is megtalálta Németh Krisztiánt. Ezt azóta láttuk tőle a felnőttcsapatban is. Zsuzsit szerintem ne nagyon firtassuk, posztján akkor is európa egyik legjobbja, ha éppen most jégcsapokat csákányoz Moszkvában, hagyni kell rohangálni és menni fog neki. Kádár, Vanczák, Varga és Pintér kiválóan lépnek ki a védekezésből és jönnek fel a támadásokkal, anno Elek volt erre még képes, de őt bevágta Sanyi balbekknek a hollandok ellen, azóta reménytelen a helyzete, a csatáraink pedig nem csak jók, de épp az ilyen helyzetre kiválóak, amikor nem szabad hagyni, hogy a labda az ellenfélhez kerüljön és amikor minden passzért küzdeni kell. Csak jobban kéne őket variálni. Szalai harcos, Szabics pedig jól lép a védők elé. Kettőjük mellé Böde lehet a megfelelő csere, aki bebizonyította, hogy ragad hozzá a labda és duplán annyi szorult bele, mint Torghellébe. Ami pedig a többi támadó cserénket illeti, ha betömörülő védekezés ellen kell játszani, bízhatunk benne, hogy Kovács lövései eredményre vezetnek, ahogy Pintér is és Hajnal is, na meg persze Zsuzsi is tud halálos lenni, ha jól jön ki. Ha nem fáradnak el...

2. - Pontosság. Mert ugye az előző pont végén épp erről van szó. Rengeteg az apró hiba, ami nekünk nézőknek csak zavaró, mert megtöri a játék folytonosságát, ellenben a csapat támadó tagjainak, akik mennének, a pontatlanságból fakadó visszalépések és kényszerű visszazárások rengeteg energiát vesznek el a támadásoktól. Ezért láttuk rögtön Szabics lecserélése után, hogy Szalai meghalt a védelemben, mert nem volt aki elvigyen mellőle embert és csak pontatlan labdákra tudott menni, mivel megszűnt az átmenet a csatársor és a mögöttes posztok között. Nem mellesleg Szabiccsal megosztották a védők erejét, egyedül viszint minden rá irányult. Ha megvan a pontosság, már csak 1 feladat maradt...

3. - Labdatartás. Főleg ha vezetünk, de összességében nagy kulcs van abban, hogy meg tudjuk tartani a labdáinkat. Ami középpályánkat alacsony emberek alkotják, akik nem fognak tudni lesprintelni a világ vagy Európa élvonalába tartozó ellenfeleket 90 percen keresztül. Ellenben jól látnak a pályán és jól passzolnak. Alacsonyan van a testközéppontjuk így tudnak hirtelen irányváltásokat belevinni a labdavezetésükbe, amivel sokszor jutnak váratlanul nagy térhez, de a kaputól távol ez csak arra jó, hogy passzoljanak. Pontosan és folyamatosan. Nem akarok túl nagy példát állítani, de ha a Barcára gondolunk, ott is hasonló méretű hobbitok viszik a támadásokat, mint nálunk. Kvalitásban már tilos az összehasonlítás, de tény, hogy fizikailag nem várható el tőlük, hogy bárkivel szemben tartsák a frontot 90 percen keresztül, csak azzal tudják szétzilálni az ellenfél falát, ha mozgásra kényszerítik őket. Ehez pedig tartani kell a labdát, tartani és az ellenfél reakcióját figyelni. Mint a vívásban, ha 14-11-re vezet egy párbajtőröző az asszóban, akkor nem támad, hanem vár, hogy jöjjön a másik. Végülis neki kell az a pont, jöjjön vegye el, ha akarja, ha nem jön, lejár az idő és nyertünk!

4. - Pontrúgások. Ez az, amiben talán elmondható, hogy jók vagyunk, ezt meg kell tartani. Jók vagyunk állított labdával, mert jók Hajnal, Zsuzsi stb. jól végzik el a pontrúgásokat és a felfutó emberek, Vanczáktól Szalaiig kiválóan fejelnek. Nem véletlen, hogy Vanczák védő létére klubcsapatában is szép számú gólt összehozott már, de Szalai sem lesről verte be a Bundesliga Magyar Gólszerző rekordját.

5. - Szájtapasz és viaszos füldugó. Hogy ne lehessen hallani Egervárit.

Törökvész

A történelmük okán is, de a fociban alapvetően görcsbe rándul a gyomor, ha Isztambulba látogat a Magyar Válogatott, de jellemzően abban a környezetben senkinek sem volt egyszerű dolga az elmúlt években. Idén kicsit más a helyzet. A törökök rémisztő képét kicsit mesefilmesre átrajzolja az idei szereplésük és az, hogy otthon kikaptak a románoktól. Ahogy októberben is, ismét bízhatunk abban, hogy hatalmas nyomás lesz rajtuk a saját közönségük előtt. Sokszor mondom ezt, de velük kapcsolatban ez biztosan az utolsó, azaz, ha holnap nyerünk ellenük, az ő VB reményeiknek vége. Azt a hátrányt nem fogják tudni két csapat ellen is behozni, amit ezzel okozunk nekik. Persze várható, hogy akkor és ott minket megvernek, ahogy tették a svájciakkal is, de ez legyen az üröm az örömben. Ami sokkal nehezebb lesz, hogy kiváltsuk belőlük ezt az indulatot. Hogyan győzhető le egy török válogatott Isztambulban? A románoknak is úgy sikerült, ahogy nekünk kell odaállnunk. Többet támadtak, mint a Törökök, akik megfelelő agresszivitás híján nem tudták a kezdeményezést magukhoz kaparintani, ráadásul pont rosszkor, az első félidő hajrájában kapták a gólt, amivel végül vereséget szenvedtek. A románok támadással és az eredmény megtartásával tudták elérni a szerintem lehetetlent... Hát követendő példa és ha versenyben akarunk maradni, akkor kötelező is.

Én személy szerint örülnék, ha nem 1 csatárral állnánk fel és ha a cseréink nem a felállást változtatnák meg, hanem csak friss erő behozatala miatt történnének meg. Nem akarom látni a pályán Halmosit és a fiataloknak csak akkor adnék lehetőséget, ha már sokkal vezetünk ill. ha nincs más, aki bevethető. Én erősen elgondolkoznék, hogy a szünetben Szabics helyére beállítanám Bödét, de ha Szalai hasonló görcsben fog focizni, mint tette ezt pénteken, akkor az ő helyére. Adnék lehetőséget a dinamikus támadásra, ezért a következőképpen állnék fel Sanyi helyében:

Bogdán teszi a dolgát, ahogy Korcsmár is. Kádár és Vanczák ahogy a Románok ellen is, szélen támogatják a játékot, főleg Vanczák jobboldalon kell, hogy Koman mellé felmenjen, mert Koman nem gyors, Kádár inkáb ad-hoc jelleggel tudja Zsuzsit megfuttatni. Pintér és Varga két tökéletes középpályán letámadó, labdát megszerző és azonnal indító játékos, de ha nem lehet indítani, ott van Hajnal, akinek ha odaadják, ketten-hárman kicsit közelítenek a 16-os felé és amint lehetőség van rá, tisztán tud lőni már Pintér vagy Hajnal, de ha nincs rá lehetőség, akkor széthúzva a védelmet ki a szélre Dzsudzsáknak, aki be tudja varázsolni Szalai, Szabics vagy már Böde fejére. Ha meg nincs más, becselezi magát középre és beveri. Ennyi. Tudom baromi egyszerűen hangzik ez így és okosan, de szerintem egyszerűbb és okosabb, mint amiket Egerházi művel. Nincs más esélyünk, csak ha támadunk és ha letámadunk és ha tartjuk a megszerzett labdákat. Nem követel meg ez rengeteget, nem VB-t akarunk nyerni, hanem egy bőven maga alatt teljesítő Török válogatottat szeretnék legyőzni, ahogy tennünk kellett volna a románok ellen. Én a kijelentésem mellett kiállok. Ez a csapat valóban készen áll. Ott lenne a helyük egy tornán, de Sanyi bácsinak semmi keresnivalója ugyanott, vissza is fogja őket rendesen.

Ha veszítünk, ha győzünk én már tényleg megszerettem ezt a csapatot és támogatom, tűzön vízen át! Kitartok mellettük és remélem kapnak egy jó edzőt!

Holnap estére tehát, Hajrá Magyarok! Egervári Takarodj!

És ezt a számot küldeném Sanyi bácsinak, ránduljon csak görcsbe a gyomra, ahányszor meghallja, stílusosan: Isztambul a Hungáriától!

2013-Sky